Egy olyan síkbeli geometrikus idomot találtam, amely érdekes tulajdonságokkal rendelkezik.
Magát a formát Spidronnak neveztem el spirális felépítése és pókhálószerû megjelenése miatt (Spider=pók angolul).

A Magyar Iparmûvészeti Fõiskola (azóta egyetem) alkalmazott grafika szakán Rubik Ernõtõl tanultunk egy érdekes tantárgyat,
amelynek formatan volt a neve. Talán meglepő, hogy a 2 dimenzió mestereinek, a rajzolóknak
miért kell 3 dimenziós feladatokat megoldani. Elmondom: A grafikusok rendkívül sokszor dolgoznak együtt építészekkel és belsõépítészekkel.
Épületek, parkok információs rendszereit, eligazító tábláit és kiállítási pavilonokat standokat tervezünk velük.
Ezen feladatok során és amikor csomagolást készítünk egyes termékeknek, három dimenzióban kell gondolkoznunk és terveznünk.
Tehát ez a magyarázata a tantárgy oktatásának.
Egyik alkalommal a professzorúr (Rubik Ernõ) azt a feladatot adta, hogy egyszerû papírlapból hajtogassunk valamiféle harmonikát.
Nem hangszerre gondolt, hanem halami rugalmasan összenyomható és széthúzható térbeli formára, ami a tér meghatározott irányaiban kimozdul a sík
dimenziókból.

Azelõtt nyomdászként dolgoztam és egyik alkalommal, mikor a nagypéldányszámú színes újságokat nyomó hatalmas gép mellett áltam,
megláttam egy óriási papírtekercset. Nagyon vékony fínom papír volt, a falnak támasztva, lifegõ, tépett véggel.
A mélynyomás híg festékkel történik, amelynek akkor egy mérgezõ anyag volt a higítója: a toluol.
Ez az anyag gyorsan párolgó folyadék. Gõze és az ott használatos forró víz párája teljesen betöltötte a teret. A szívó papír a
nevesség hatására furcsa alakváltozáson ment keresztül: Kis csészécskéket képzett a rostszerkezet amelyek között stégek alakultak ki.
Egy nagyon fínom rácshálóba feszülõ relief jött így létre.

Ez a papír jutott az eszembe és errõl egy olyan harmonikaforma, amelynek hajtásai nem széltõl szélig futnak a papíron, hanem folyamatos kanyarral,
különbözõ, rendszerben elhelyezett középpontok felé. Ilyen örvényeket próbáltam kiszerkeszteni a feladat megoldásaként.
Lelki szemeim elõtt megjelent az évekkel korábban látott hatalmas, falnak támasztott papírtekercs a furcsa csészécskéivel.
Elõvettem egy mûszaki rajzlapot és 3 órán keresztül megszállottként szerkesztgettem az örvényeket.
Egy szép csillagrendszert láttam magam elõtt. Egy pillanatra elfogott a kétségbeesés.
Hogy fogom ezt a rengeteg, kanyargós élet meghajtani?
Mintha nem egyezne a papír törvényszerûségeivel ez a mûvelet.
Azonban szeretem a lehetetlennek ígérkezõ feladatokat megpróbálni megoldani.
Nekikezdtem. Hajtogattam az árkokat és a bérceket szorgalmasan. Órák múltak el.
Semmi értelmes forma nem látszott kibontakozni, csupán egy kicsit maszatos lett a papír a sok gyötréstõl.
Mikor már az utolsó éleknél
tartottam és még mindig nem látszott, hogy mire jó, amit csináltam, majdnem kidobtam az egészet a szemétkosárba. Dacból mégis befejeztem, úgysem volt
kedvem semmihez, mert teljesen kifáradtam a sziszifuszi munkától.

Egyszercsak rámmosolygott a papírlap. A görbék mentén hajtogatott élek rugalmasan hegyekbe és völgyekbe rendezõdtek. Az egész papírfelület
harmonikaszerûen összenyomhatóvá és széthúzhatóvá vált. Arra gondoltam, hogy nem sokan csinálnák ezt végig.
Nekem is csak a papírtekercs élménye adott némi reményt, hogy valamilyen eredményre jutok.

Másnap bevittem a sok izzadás ellenére is viszonylag tisztán maradt mûvemet a formatanórára.
Rubik Ernõ elégedetten bólogatott és mondott egy mondatot, ami a papírtekercs óta újabb bíztatásként él az emlékeimben.
A mondat valahogy így hangzott: Ilyet még nem láttam.

Õ akkor lépett a világ elé zseniális kockájával. Mérnökként és tanárként az egész idevonatkozó irodalmat jól ismerte.
Komolyan lehetett venni a megjegyzését. A dolog mégsem fejlõdött tovább évekig. Volt egy ötletem, mégsem tudtam eredményre jutni. Meg voltam
gyõzõdve róla, hogy a reliefbõl egy elemet kiemelve és megsokszorozva térbeli test hozható létre.
Csináltam is egy kis makettet, azonban semmilyen elõképem nem volt és valahogy nem kerekedett ki a megoldás. Jegeltem a témát.
Évek múltak el megint. Nem volt idõm foglalkozni a dologgal. 1990-ben azonban váratlan szerencsém volt és kikerültem néhány hónapra Kaliforniába,
ahol a gyerekekkel való foglalkozáson kívül kevés dolgom volt. Mikor iskolába mentek, elõvettem a régóta dédelgetett témámat és egyszercsak összejött.
Sikerült megalkotnom az elsõ zárt térbeli formát papírból.
Spidrohedronnak neveztem el, mert spidronok térbeli rendszerébõl jött létre.
Nemsokára kiderült, hogy a 8 darab örvényszerû fészek, amelybõl összeraktam
külön külön, a többi fészektõl függetlenül változtatható.
Ezt úgy kell érteni, hogy az örvényszerû képzõdményt alkotó spirálvonalak iránya szabadon
változtaható. Lehet 4 jobbos és 4 balos fészekbõl, de ugyanígy lehet 1 jobbos és 7 balos fészekbõl is Spidrohedront készíteni.
Világossá vált, hogy térben ezek az örvények egy kocka nyolc csúcsát jelölik ki.

Elkezdetem azon töprengeni, hogy vajon hány olyan Spidrohedron hozható létre jobbos és balos fészkekbõl,
amely valóban különbözik egymástól, tehát nem egymásbaforgatható?

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes fészkekben elhelyezkedõ alfészkek irányát is változtathatom.
Mivel ennek a testnek, ahogy látjátok, végtelen sok oldala van, ebbõl adódóan végtelen sok fészekbõl áll,
természetesen végtelen fajta térbeli idom hozható belõle létre. Kérdés volt számomra, hogy van-e ezek között olyan, amely önmaga másolataival
hézagmentesen kitölti a teret. Találtam ilyet. Különös szarvra emlékeztetõ felületei miatt elneveztem Hornhedronnak.

Az általam kitalált formát egyre nagyobb érdeklõdéssel figyelték a barátaim, ismerõseim.
Egyszer egy kedves barátnõmnél találkoztam egy román kristályfizikusnõvel, Cristiana-val, aki tudományos érdeklõdést mutatott a
Spidrohedron iránt és megígértette velem, hogy bemutatom azt egy kongresszuson, melyet 1998-ban rendeznek, Jeruzsálemben.
Nagyot nyeltem. Matematikusok, fizikusok elõtt angol nyelven elõadást tartani, hmm...
Ez úgy éreztem, meghaladja a képességeimet. Szerényen és kicsit álszerényen (mert azért büszke voltam ám a felkérésre) visszautasítottam a dolgot.

Azonban nem úsztam meg ilyen egyszerûen. Mivel 3 évem volt a felkészülésre és állandóan kaptam a leveleket és bíztatásokat,
nagy nehezen rászántam magam, hogy megírom a tanulmányt. Szaladtam fûhöz fához segítségért.
Nem ismertem azt a tudományos nyelvet, amelyet egy ilyen alkalommal jogosan elvárnak.
Meglepõen kedvezõen fogadtak a felkeresett szakemberek, tudósok és lassan az önbizalmamat is megerõsítették.
Felkészítõ angoltanárom ragaszkodot hozzá, hogy ne csak poszterben és tanulmányban adjam le az anyagot,
hanem tanuljam meg a szaknyelvet és szabad elõadást tartsak a Spidronról. Grafikus és programozókollégám, Kõszegi Péter pedig segített egy kivetítõs, animációs bemutató létrehozásában. Szerencsésen alakultak a dolgok és elfogadták a pályázatomat a konferenciára.

Olyan drukkot életemben nem éltem meg, mint az elõadást megelõzõ órákban, napokban. Az utolsó napra tették a bemutatót,
ráadásul a záróünnepség nagytermébe. Ezért a helységben rengetegen voltak.
Az ülés elnöke az Orosz Tudományos Akadémia tagja és ennek az intézetnek az igazgatója volt: Institute for Problems in Mechanics of Russian Academy of
Sciences. Elég érdekes beosztás. A lámpalázam jogos volt. Mégis sikerült a bemutató. A látványos prezentáció és kötetlen de jól felépített elõadás
meghozta a gyümölcsét.

Azóta sok helyen bemutattam a rendszert a Matematikai Kutatóintézettõl a Delta Tudományos Híradón át a Mûcsarnokig.
A közeljövõben egy kis könyvet is megjelentetek róla.

A Spidron rendszer titkait még korántsem aknáztam ki. Ezt jól tudom. Görbült felületeket lehet belõlük alkotni.

Egyesek szerint fizikai folyamatok leírására lehet alkalmas egy olyan tér, amelyet egymásba kapaszkodó Spidronokkal definiálunk.
A minden elemében - a tér többi részét deformáció nélkül - megváltoztatható jellege lehetõvé teszi, hogy ebben a térben lezajló folyamatokat "emlékként" megõrizze.

Az iparban és az ûrtechnológiában is találtunk felhasználási lehetõségeket. egyszóval a Spidron története még nem zárult le.
Az újabb eredményekrõl igyekszem folyamatosan tájékoztatni az érdeklõdõket.